Kommunikációs kultúra –EMK szabadon.
Elég kevés ember él remeteként, társas, csapatlények vagyunk, így állandóan érintkezünk, kapcsolódunk egymással. Hogy beszéljünk, nyilvánuljunk meg úgy, hogy ne sérüljünk s ne is okozzunk másnak sérülést? Ne adjuk alább, minthogy minőségi kapcsolatokat alakítunk ki más emberekkel, észlelve, hogy a másik mit milyen motivációból csinál, mond. Ha agresszívabb valaki, tudni kell, hogy valahol vérzik a szíve, csak evvel palástol. Mert sokan csak vagdalkoznak, de nem merik úgymond lemezteleníteni maguk, kimutatni az érzéseiket, s főleg azt se tudják mi az a kielégítetlen szükségletük, ami kiváltja, mint gyökérerő az elsöprő, másikat kritizáló, hibáztató kontrollálatlan érzéseiket. S magukat is becsapják az érzésviharban.
Ne kritizáljunk. Mert a másik vagy védekezik, vagy támad. Ne követeljünk, mert a másik vagy meghunyászkodik, vagy fellázad.
Vita helyett:
1. fogalmazzuk meg a konkrét megfigyelést kritika nélkül, mit tett a másik, mi történt. A dolgok, amik megtörténnek önmagukban még nem jók, nem rosszak. Ez helyzetfüggő: vajon kielégült általa a szükségletem?
2. Mondjuk ki, mit érzünk evvel kapcsolatban.
3. Milyen szükségletünk van az érzés mögött? A szükségletek egyetemlegesek, vagyis mindenkinek ugyanazok a szükségletei, de az út sokféle. A konfliktus tehát nem is a szükségletek síkján van, hanem a megvalósítási stratégiák szintjén.
4. Mi a konkrét kérésünk a másikhoz amit meg is tud cselekedni lehetőleg azonnal?De persze soha ne azt mondjuk mit nem szeretnénk, mindig azt hogy mit igen.
Hogy fogadhatjuk a negatív üzeneteket?
- Befele támadunk, magunk hibáztatjuk, ami kifejezetten depresszív kommunikációs probléma
- kifele támadunk: dühösen elmondjuk mi a baj a másikkal
- magunkkal empatizálunk, kapcsolódunk saját érzéseinkhez, szükségleteinkhez
- kifele vagyunk empatikusak, megértjük a másik mozgatórugóját
Ez igy tankönyvszagú persze. Humánus, szerény, önismerő hozzá állással sokat lehet előrelépni mindenféle módszer nélkül is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
