Tranzakicóanalízis dióhéjban. –Eric Berne munkássága-

Alaptétel 

Minden ember Ok. Értékes, minden hibájával együtt.

Mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége.

Emberek maguk dönthetnek sorsukról s ez a döntés megváltoztatható.

Személyiségelmélete szerint az első hat év a döntő a személyiség kialakulásánál. Attól függően hogy a környezet gondoskodó-e vagy sem, alakulnak ki az élet pozíciók.

Gondoskodó környezet –szeretem magam s környezetem is, hibáink ellenére	Én ok.	Te ok.
Vitáznak pszichológusok hogy így születünk-e vagy 3-5 éves kor körül alakul-e ki. Az elhanyagoló környezet depresszióra hajlamosít.	Én nem ok.	Te ok.
Bántalmazó környezet esetén felnőtt gyerek vagy fölényesen durva vagy leereszkedő lesz.	Én ok.	Te nem ok.
Súlyosan bántalmazó környezet esetén feleslegesség, kilátástalanság érzet alakul ki.	Én nem ok.	Te nem ok.

Van jellemző életpozíciónk, de egy nap többször is átcsúszhatunk másikba. A 2. és 3. gyakran felcserélődik, a  másiknak álcázódik.

Énállapotok.

SZ :  szülő, azon viselkedések, gondolatok, érzések, melyeket a szüleinktől másolunk.

F.      :  felnőtt, azon viselkedések, gondolatok, érzések amik  közvetlen reakciók az itt és mostra, mint számítógép input alapján elemezve kidobja az outputot.

Gy : gyerek, azon viselkedések, gondolatok, érzések amik a gyermekkor újrajátszásai.

Minden megnyilvánulásunk valamelyik én állapotunkból van. Egészséges, ha mindhárom én állapotot tudjuk használni helyzetfüggőn s az én állapot határok jól elkülönülnek egymástól. Kontaminációnak hívjuk amenyiben nem különülnek el határozottan. Minden én állapotnak sajátságos gesztusai, szóhasználatai stb. vannak.

A Szülői én lehet Gondokodó vagy Kritikus.

A Felnőtt homogén.

A Gyereki én lehet Szabad, Kreativ, Alávetett vagy ehelyett Lázadó, /ez csupán az érem két oldal/.

Ki- ki berajzolhatja képzeletben, %-osan mennyit tartózkodik általában én állapotaiban, mi mennyire jellemző rá.

Gondoskodó Szülő	Kritikus Szülő	Felnőtt	Alárendelt Gyerek	Lázadó Gyerek	Szabad Gyerek

Tranzakció típusok. Vagyis azt nézzük, ha két ember kommunikál, melyik én állapotukból beszélnek a másik valamelyik én állapotához, illetve a másik melyik én állapotából reagál erre megcélozva az első szereplő valamelyik én állapotát.

Kiegészítő tranzakció. A végtelenségig folytatódhat. Pl. egyik szereplő F. megkérdezi:    Hány óra? Másik  F. válaszol: 5 óra.

Vagy Sz szól Gy.  -  Maradj csöndben.    – OK

- 

Keresztezett tranzakció. Szünet áll be mindig társalgásba, csak akkor folytatódhat, ha egyik vagy mindkét fél énállapotot vált:

Eladó. Megveszi a polót, bár túl drága.   Vevő:  csomagolja, fizetek. Ez a felszínen F-F tranzakció, rejtetten viszont F-Gy.

Rejtett tranzakció. Mindkét fél tudja hogy a felszín alatt konszenzusban másról beszél.Pl F megkérdezi: Megveszed a bélyeggyüjteményemet? Válasz F. Öörmmel. Igazából a két Gy kölcsönösen belemegy abba, hogy játszik egymásssal.

Játszma.

A játszmák mind megkettőzött tranzakciók. Két fontos emberi motiváció van:

közel

      Struktúraéhség: valamivel el kell tölteni az időt születéstől halálig, ha legalább két ember együtt van, strukturálhatják az időt:

távol                                                                                                                                                                             közel

 

         visszavonulás---ritusok---időtöltések---aktivitások---játszmák---intimitás

A  másik fontos motiváció a Stroke éhség. Visszaigazolást, megerősítést keresünk magunk számára. Lelki egészséghez ez legfontosabb humán szükséglet. Ha gyerek pl. nem kap pozitív strokot, kiprovokálja a negatívat, mert az is jobb a semminél, s mondjuk rendetlenkedik..

A játszmákban sok strokot kaphatunk anélkül, hogy veszélyesen közel, intim kerülnénk a másikhoz. Ezért játszmázunk.

Autentikus érzések:

Düh

Öröm

Félelem

Szomorúság

Dühösek lányok régen nem lehettek, ehelyett szégyenlősen viselkedtek. Ezt nevezzük fedőérésnek, ami nem tudatos persze. Játszmák során fedőérzéseket gyűjtünk. Fedőérzések időlegesen megteremtik a belső egyensúlyt, ezért játszunk, hisz valódi szükséglet kielégítetlen maradt. Ezért viszont újra s újra játszmázásba kezdünk.

Játszma tehát az a folyamat, mikor valamit rejtett motívummal csinálunk ami kívül esik a F. tudatosságán, nem válik egyértelművé még a résztvevők nem kapcsolják át viselkedési módjukat. Mindenkiben azzal végződik, hogy zavart s félreértettséget érez amiért a másikat okolja. Minden játszma tisztességtelen, kimenete izgalmas de drámai is. Autentikus érzelmeknél intenzívebb stroke a játszmából származó fedőérzés, ezért is nehéz elszakadni a játszmáktól.

Játszmalépések:

-H        egyik bedobja a horgot pl. segítséget kér

-Gy      gyenge pont   másik válaszol. így meg így segíteni tudok neked

-V        válasz:  egyik : igen, segíts!  Eddig kölcsönös a tranzakció, egy alig meghatározható, nyugtalanító érzés van azonban:

-Á        átkapcsolás: itt lesz játszma a folyamatból, egyik „játékos” én állapotot vált, s pl. közli, ez a módszer amivel segíteni akarsz, hülyeség, itt nyílik ki a rejtett indíttatás

-Sz       szembesülés: másik fél zavarba van, nem érti mi történt

-Ny      nyereség: segítségkérő az „Igen, de” játszma szerint nyert, ugyanis örömmel megbizonyosodik róla, hogy ő menthetetlen, lám nem tudtak rajta segíteni, tehát begyűjtötte a fedőérzést, önsajnálatot, vagy kárörömöt mondjuk. A másik meg nekikeseredik, hogy lám nem tudott segíteni, Igazából, ha az egyik gyenge pontja nem komplementáris a másikéval, akkor nem megy bele a játszmába, nem alakul ki játszma. Felnőtt én állapotból leállítható a játszma, igen, én nem akarok játszani.

Hogy mi minek a fedőérzése? Nem lehet tudni. Gyerekkori helyzeteket kell újraélni, mikor még valóban lefedett valamit. Belső kényszer újraélni az érzést amit egyszer nem élhettünk át.

Sorskönyv:

Gyermekkorban kialakított, szülők által megerősített, a választásokban markánsan megjelenő, önbeteljesítésre törő, nem tudatos terv. Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni, és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet, amelyet minden lépésünkkel magunkkal hurcolunk - ezt nevezzük Sorskönyvnek Sorsunk nem a csillagokban van megírva, hanem saját tudattalanunkban.

Három erő állíthatja le:

-háború, katasztrófa, nagy erejű esemény

-pszichoterápia, erős emberi kapcsolat pl. szerelem, barátság

-autonom újradöntés

Háromféle sorskönyv van: Győztes---Vesztes---Banális.

A sorskönyvtől függ teljesen, hogy az egyik ember ugyanazt sikernek, másik bukásnak éli meg, vagy meg sem éli.